Chiovini Ferenc

Az olasz származású Chiovini család sarja volt, családtagjai között sok művész található. A festő ükapja Egerben volt hadbíró százados az 1700-as években, majd végül letelepedett a városban. Chiovini Ferenc nagyapja később innen az Alföldre költözött. Chiovini Ferenc gyermekkori falusi élményei a művészetére is kihatottak, már kamaszkorában szívesen rajzolgatott. Családja 1914-ben átköltözött Tiszapüspökibe. Szolnokon, a Verseghy Ferenc Gimnáziumban érettségizett. 1917 májusában az olasz frontra került, vázlatfüzetében megörökített a katonaélet mindennapjait. 1924-től a Magyar Képzőművészeti Főiskolán olyan neves mesterektől tanulta a mesterség fortélyait, mint Balló Endre, Rudnay Gyula, Vágó Pál.

1925-ben szülőfalujában tűz pusztított, melyet festményen ábrázolt, e munkájával vendégtagságot nyert a Szolnoki művésztelepre. Az 1930-as években olajfesték helyett temperát használt alkotásaihoz. 1935-1936 között a római akadémia freskófestő szakán végzett tanulmányokat, mint ösztöndíjas; műtermében III. Viktor Emánuel olasz király is megfordult. Rajztanulmányokat végzett Firenzében is. A második világháború alatt, hogy elkerülje a katonai szolgálatot, hamis papírokkal bujkált. 1947-től 1949-ig Szolnok megye építésügyi igazgatójaként a második világháborúban jelentős károkat szenvedett művésztelep helyreállításán dolgozott. Egészen élete végéig járt Besenyszög és Szolnok határába, ahol farostlemezre készítette el impressziót. Ebben az időszakban stílusa letisztult.