Wesniczky Antal 1897. április 9-én született Bécsben, édesanyja a háztartást vezette, édesapja hivatásos katona volt. Gyermekkorát Erdélyben élte, a család egy ideig Gyulafehérváron élt. Majd elköltöztek Vajdahunyadra és ifjúként a tanítóképzőt Déván végezte. Az 1918-as román betöréskor a családnak menekülnie kellett, Ő önkéntesnek állt az I. világháborúba, mint karpaszományos zászlós. 1919-ben került a Besenyszöghöz tartozó Daruhát-pusztára, ahol a Kohner birtokon az intéző gyermekeit tanította. 1920. május 8-án sikeres pályázatot adott be Besenyszögre, a Besenyszögi Római Katolikus Népiskolába, ahol a huszas évek elején megkezdte a munkát. Később megalakított egy ifjúsági egyletet és heti két alkalommal összehívta a 15-25 éves fiatalokat. Mesélt nekik a történelemről, a hazaszeretetről, a mások munkájának megbecsüléséről, a természet szeretetéről. Az Aradi vértanúk emlékére az Erzsébet kertben akácfákat ültetett tanítványaival. Ez volt az első fásítási akció Besenyszögön. Később ültettek még fákat a mai iskola helyén, a Damjanich úton a volt „kisiskola” helyén és a Hősök –kertjében is. A gyerekek már kiskorukban megtanulhatták tőle a növények, a fák szeretetét. 1930-tól az Iskolaszék jegyzője, 1933-tól a Besenyszögi Római Katolikus Elemi Népiskola igazgatójának nevezik ki, majd 1940-től az óvoda gondnoka is. 1948. július 7-től a bel-és kültelki iskolák és az óvoda számadó igazgatója. Több kitüntetést, érdemrendet, dicsérő oklevelet is kapott. 1959. augusztusában 43 év aktív pedagógusi munka után nyugdíjba vonult, de még ebben az évben létrehozta a Községi Könyvtárat, ahol könyvtárosként is tanította az embereket a szépre, a jóra, a helyesre, az igazra. 1964. április 25-én zárta le kéziratát, „Besenyszög község krónikája” címmel. 1981. május 25-én hunyt el Martfűn.